Világ/KÉP – virtuális tárlatvezetés

 

Köszöntöm a Kedves Látogatót!

Ha már ezt olvasod, az azt jelenti, hogy a Móra Ferenc Könyvtárban sikeresen beolvastad a QR-kódot, látom mosolyogsz is, úgyhogy kezdhetjük a virtuális tárlatvezetést! 🙂 Tarts velem!

Nem vagyok fotóművész, még csak fotósnak sem tartom magam. Az elmúlt negyedszázadban leginkább a videokamera volt a képi világom tolmácsolója. De mint alkotó, közéleti embernek – szerintem természetes, hogy – a fotográfiával, az állókép varázsával is van mondandóm. Képi világom egyúttal egy szubjektív világkép is. A világban készült fotóim által pedig képet alkothat a szemlélő épp úgy a világról, mint rólam.

Gyerekkorom óta fotózok, kezdetben 6-7 évesen a nyaralások alkalmával még a jó öreg orosz Smena fényképezőgéppel, fekete-fehér és színes tekercseire kattingathattam.

Később Zenit és Nikon, de még mindig filmes gépekkel fotóztam. 2000 körül vettem meg az első Agfa típusú fix objektíves digitális fényképezőgépemet. Aztán jöttek a kompakt, majd a tükörreflexes gépek (Canon és Nikon), az utóbbi évek technikai újításainak köszönhetően pedig mind többet mobiltelefonos képeket készítek (Samsung).

A bejárati ajtónál az első kép, az öreg sírt ábrázoló fotót valahol Erdélyben készítettem.

Mellette a Csorba-tavi vizitelep egykor jobb időket látott és bizonyára sokaknak emlékezetes pillanatokat jelentő versenydobogója.

El kell mondanom, hogy ez a kiállítás most 32 darab képet mutat be és készítési idejüket tekintve mintegy 20 évet ölelnek fel. Ennek fényében bizony már kopnak az emlékek, így négy olyan fotó van, amelyről már nem tudom megmondani hol készültek. Az egyik ilyen a kis erdei házikót ábrázoló is – szemben a bejárati ajtóval. Stílusából ítélve Erdély (talán Szlováta környéke) lehet a készítés helye, ideje pedig 2002-2004 körülre tehető.

A könyvtáros pult fölött a fogasra kötött nemzeti színű szalag ismét Erdélybe, a szívemnek oly’ kedves Nyikómalomfalvára visz minket. A kis erdélyi faluban többször jártam kamerával is. Itt most jó szívvel ajánlom a 2005-2006-ban ott készült filmemet.

 

A pulttól jobb egy rólam készült portré mozaikot látsz, amelyet részben a kiállításon bemutatásra kerülő képek, valamint további 1500 egyéb fotóm felhasználásával egy szoftver készített.

Mellette A gömbök címet viselő kép a nyugat berlini TV torony és egy utcai kandeláber optikai találkozása. Berlin – Bécs után az egyik kedvenc európai fővárosom – jártam ott gyerekként még amikor állt a fal, a kelet-berlini városrészben, után a nyugatiban is, majd a fal lebontása után a már egyesült Berlinben is többször. Ahogy Bécs, úgy Berlin is szerintem az egyik legélhetőbb főváros a kontinensen, s egy olyan város, ahol tapintható a történelem.

Ha van kedved egy kis időutazásra és városnézésre, nézd meg ezt a 2004-ben készült berlini filmemet.

 

 

Ezen az oldalon tovább haladva a könyvespolcok oldalán a Sisakok című kép (Dürr János barátom adta a kép címét) látható.  Szintén Berlinben készült. Az élő szobor mozdulatlansága és a kerékpárosok dinamizmusa mint ellentét jelenik meg a képen.

Mellette a paravánon a tárlat egyetlen, talán kicsit frivol képe, a glamour és divat fotóim egyike látható.

A paraván túloldalán a városkép rombolás eklatáns példáját, a román szakképzés “anti-image” képét láthatod – egy bukaresti villanyoszlopot. Jó hír persze, hogy a román fővárosban élő apró testű madaraknak kiváló fészekrakó helyet kínálnak a hatalmas hátrahagyott kábelkötegek.

A könyvespolcok oldalán egy letűnt kor és letűnt ágazat ikonikus jelképe látható. Tatabányán az összetört bányász dombormű mögött magasodik a fűtőmű kéménye.

A következő paravánon két vicces szocio fotó kapott helyet Bulgáriából.

A tárlat egyetlen fekete-fehér fotója már hazai tájakon, Muhiban az emlékműnél készült, évekkel annak felújítása előtt.

Az árjáró fölött a bal oldali, a templomi oltárról készült fotó Ausztriában, Stájerországban készült advent idején.

Jobbra pedig a Mária szobor Miskolcon a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium udvarán látható.

Az átjáró másik oldalán fent egy úgynevezett “B idővel”, vagyis hosszú expozíciós idővel készült éjszakai fotó az avasi lakótelepről.

A Deák Ferenc ucca 9 – fogalmam sincs hol készült, de egy biztos, a Deák Ferenc utcában valahol….

Jobb szélen mellette pedig egy döbbenetesen üres metró aluljáró. Ahol az oszlopcsarnok végtelenbe tartó sorozata ragadja magával a szemlélőt. A fotó Berlinben készült.

A mellette lévő kép 2010-ben készült a Devecsert sújtó vörösiszap katasztrófa alkalmával…

Az átjáró túloldalán 4 hasonló színvilágú, de eltérő témájú kép fogadja a látogatót.

A két naplementés kép az Atlanti-óceán partján Bordeaux közelében készült.

A természetbe merülő ember nagy élménye, hogy ő maga él. A találkozás pedig ilyenformán sosem formális, mindig személyes, hiszen bennünk megy végbe. Mi fedezzük fel, mi látjuk meg, minket érint meg. Az átváltozás, a változás maga bennünk megy végbe. A víz csobogását egyszer csak csendnek, a szelet simogatónak, a naplementét lüktetőnek érezzük. Érezzük, mert a természetet érzi az ember. Nem csak látja, nem csak hallja, hanem hidegben csontig hatolóan, kánikulában vért forralóan érzi. Érzi a hűvös őszi szél illatát, érzi a naplemente lágy fénysugarait.

A két vitorlás árbóca között, az Atlanti-óceán fölött lemenő nap a következő kép.

A koncert kép a Gen Rosso – Streetlight című musiceljének előadásán készült Miskolcon 2008-ban.

A jobb szélen lévő fotó egy színes templom üveges esküvői kép. Outsider-i perspektíva, avagy bepillantás egy családi eseménybe.

Egy igazi turista fotó – a spanyolországi Costa Bravan, a katalán tengerparti üdülőváros, Tossa de Mar vára és persze a tengerpart esti képe.

Alatta pedig egy miskolci kép. Az egyiken a Kossuth utcai református templom orgonája látható, természetes megvilágításban. Ez volt az első digitális fényképezőgépemmel készített, díjat is nyert képem.

A “Földút” című képpel folytassuk a tárlat megtekintését.

Mellette egy történelmi repülés, az első Budapest-Budapest légijárat során készült fotóm látható. És ha a belvárosi református templom orgonájáról készült képet vesszük a tárlat legrégebbi fotójának, akkor ez a repülőgépes viszont a legújabb képe a kiállításnak, hiszen 2020. október 25-én készült. Így elmondhatom, hogy ötödik fotókiállításom mintegy két évtizedet felölelően mutatja be képeimet.

A repülőgép szárnyai alatt egy újabb kép, az Angyal. Ismét egy fővárosban járunk. Ezúttal Bulgáriában. Ez bizony a Szófiában található Angyal szobor.

A paravánon egy koncert fotó és egy szokatlan portré a következő kép, ami Veszprémben egy konferencián készült és az Advent Berlinben című filmben is szereplő Ivics Zoltán molekuláris biológia, genetika kutató látható rajta, amint épp interjút ad egy előadóteremben.

A két buddhista szerzetes… Dürr János a kiállítás megnyitóján a Vándorok címet adta a képnek. Bár sivatagi környezetnek tűnik, a kép Európában készült. A Pilat-dűne, Európa legnagyobb homokdűnéje, amely a francia Arhachon-öbölben fekszik. A homokdűne csaknem három kilométer hosszú, szélessége 500 méter, nagyjából 100 méter magas és mintegy 60 millió köbméter homokot tartalmaz. Lassan mozog a szárazföld belseje felé, mivel a tenger partra mossa a homokot, ezt a szél pedig egyre jobban tolja. Igazi turista látványosság, amit mint a kép is mutatja messziről jött vándorok is szívesen megmásznak.

 

 

 

Köszönöm, hogy velem tartottál a virtuális tárlatvezetésen. Remélem, hogy volt néhány kép, amely előtt hosszabban is elidőztél, esetleg pár olyan is, amely számodra is ismerős helyeken készült, illetve ismert vagy megélt élethelyzeteket mutatott be.

Kis szórólap is készült a kiállításhoz, amit nyugodtan vigyél haza.

És ha az is érdekel, mit gondolt más a tárlatról, a 2021-es megnyitóról készült kis videót itt tekintheted meg:

Köszönöm!