Szász Gyula Imre 1942. július 3-án született a székelyföldi Marosvásárhelyen. A család 1945-ben Nyugat-Magyarországra, Fertőszentmiklósra és Győrbe menekült. Apja iskolaigazgató volt. „Apánk egyszer egy teherautóról szedett le minket, ölünkben feküdt a géppisztoly, mentünk volna ostromolni az ÁVO egyik Győr melletti laktanyáját” – mesélte. 1956-ban a 16 éves István és a 14 éves Gyula november 22-én újból menekülésre szánta el magát. Somfalván keresztül Amerikába készültek, de végül Németországban maradtak. „A nyugatnémet állam mindent fizetett, az egyetemi taníttatásunkat is. Jogilag az NDK-s menekültekhez hasonló státust élveztünk, kezdettől nagy rokonszenv övezte a magyarokat. 1974-től már rendszeresen járhattam haza, senki sem firtatta a múltamat.”
1967-ben a Mainz-i Egyetemen mint részecskefizikus diplomázott, számos német egyetem és kutatóintézet munkatársa volt. 2001-es nyugdíjba vonulása után mint magán kutató tevékenykedett. Mindig is a fizika alapjai érdekelték. “Az elméletem szerint a részecskéknek csak két elemi töltésük van: egy elektromos és egy gravitációs. Az atommagok között más vonzerő nincs.” Elméleti kutatásait az észak-németországi brémai ejtőtoronyban gyakorlati kísérletekkel próbálta igazolni.
Eredményeit angol és magyar nyelven vaskos könyvben publikálta 2005-ben.
Elméletét, eredményeit és következtetéseit a szakma kétkedéssel fogadta. Több publikációját visszautasították.
De Gyula bírta a nagy vitákat.
Amit Ő a fizikáról gondolt és mondott, annak én őszintén szólva a felét se értettem (ezt nyilván tudta is), de kedveltem a stílusát, megbecsültem a barátságát és csodáltam azt az érvrendszert, amellyel mindig kész volt vitába menni. Mint kiderült, sok év után a távolból is követte munkámat, jóleső érzés volt, amikor a pandémia alatt a Csak ülök és kérdezek sorozatom több epizódjáról is elismerően nyilatkozott.
Isten veled Gyula!