A 21. század paradoxona, hogy a közösségi média térhódítása mellett az ipari forradalom kezdete óta soha nem volt olyan tájékozatlan a világ mint napjainkban. De szerintem pont ettől, a twitteres hosszúságú hírektől, az Instagram-képekben való kommunikációtól és a harminc másodperces videóktól lett a társadalmunk ilyen buta, felszínes, olcsó eszközökkel manipulálható. Nem lehet a világ eseményeit, az azok mögött meghúzódó összefüggéseket 140 karakteres hírekből megérteni.
Aki ilyen hírekből él, annak nekem nincs mondanivalóm. Mert én elmegyek a falig, akár TV riportot, akár rádiós beszélgetést készítek. És persze nem csak én, sorolhatnék itt számos, ma mainstreamnek számító podcastot, ahol fél órát, egy órát szánnak egy témának. Ahol a beszélgetésnek nem csak hossza, hanem mélysége is van.
De látni kell azt is, hogy sajnos mára már felnőtt legalább két olyan generáció, amelyik ezt már képtelen befogadni. Nem hogy nem megy el a falig, el se indul. Így válik saját tájékozatlanságának/tudatlanságának/butaságának áldozatává, s mindennemű manipulációnak (legyen az vásárlás vagy politika) első számú, s egyben biztos találati halmazt jelentő célközönségévé.
És itt egyébként nem csak a politikával vagy a gazdasággal kapcsolatos kérdésekre, hanem az élet, az értelmi és érzelmi intelligencia ellaposodására is gondolok. Az életet, annak célját és értelmét vagy a szerelmet sem lehet naplementés képekre irt Coelho idézetek és bugyuta közhely gyűjteményekből megérteni. Valós emberi kapcsolatok, érzések és érzelmek mentén éljük és értjük meg, hogy kik vagyunk és mi történik velünk és körülöttünk a világban.