Köszöntöm a Kedves Látogatót!
Ha már ezt olvasod, az azt jelenti, hogy a Szabó Lőrinc Könyvtárban sikeresen deolvastad a QR-kódot, látom mosolyogsz is, úgyhogy kezdhetjük a virtuális tárlatvezetést! 🙂 Tarts velem!
Nem vagyok fotóművész, még csak fotósnak sem tartom magam. Az elmúlt negyedszázadban leginkább a videokamera volt a képi világom tolmácsolója. De mint alkotó, közéleti embernek – szerintem természetes, hogy – a fotográfiával, az állókép varázsával is van mondandóm. Képi világom egyúttal egy szubjektív világkép is. A világban készült fotóim által pedig képet alkothat a szemlélő épp úgy a világról, mint rólam.
Gyerekkorom óta fotózok, kezdetben 6-7 évesen a nyaralások alkalmával még a jó öreg orosz Smena fényképezőgéppel, fekete-fehér és színes tekercseire kattingathattam.
Később Zenit és Nikon, de még mindig filmes gépekkel fotóztam. 2000 körül vettem meg az első Agfa típusú fix objektíves digitális fényképezőgépemet. Aztán jöttek a kompakt, majd a tükörreflexes gépek (Canon és Nikon), az utóbbi évek technikai újításainak köszönhetően pedig mind többet mobiltelefonos képeket készítek (Samsung).
A bejáratnál egy rólam készült portré mozaikot látsz, amelyet részben a kiállításon bemutatásra kerülő képek, valamint további 1500 egyéb fotóm felhasználásával egy szoftver készített. Mellette a naplementés kép az Atlanti-óceán partján Bordeaux közelében készült. A jobb oldali pedig – nyilván fel is ismerted – Berlinben. A Gömbök címet viselő kép a nyugat berlini TV torony és egy utcai kandeláber optikai találkozása. Berlin – Bécs után az egyik kedvenc európai fővárosom – jártam ott gyerekként még amikor állt a fal, a kelet-berlini városrészben, után a nyugatiban is, majd a fal lebontása után a már egyesült Berlinben is többször. Ahogy Bécs, úgy Berlin is szerintem az egyik legélhetőbb főváros a kontinensen, s egy olyan város, ahol tapintható a történelem.
Ha van kedved egy kis időutazásra és városnézésre, nézd meg ezt a 2004-ben készült berlini filmemet.
Az első terem bejáratánál a falon a városkép rombolás eklatáns példáját, a román szakképzés “anti-image” képét láthatod – egy bukaresti villanyoszlopot. Jó hír persze, hogy a román fővárosban élő apró testű madaraknak kiváló fészekrakó helyet kínálnak a hatalmas hátrahagyott kábelkötegek.
Az ablakok mellett a Sisakok című kép (Dürr János barátom adta a kép címét). Szintén Berlinben készült. Az élő szobor mozdulatlansága és a kerékpárosok dinamizmusa mint ellentét jelenik meg a képen.
A másik oldalon egy angyal, vagy az Angyal. Ismét egy fővárosban járunk. Ezúttal Bulgáriában. Ez bizony a Szófiában található Angyal szobor.
Az első terem ablak melletti oldalán két koncert fotó néz egymással szembe. Középen pedig két vicces szocio fotó Bulgáriából.
A koncert képek a Gen Rosso – Streetlight című musiceljének előadásán készültek Miskolcon 2008-ban.
A teremben bal oldalon több, szakrális témájú kép kapott helyet. A sort mégis egy látszólag turista fotó kezdi – a spanyolországi Costa Bravan, a katalán tengerparti üdülőváros, Tossa de Mar vára és persze a tengerpart esti képe.
A következő a színes templom üveges esküvői kép. Outsider-i perspektíva, avagy bepillantás egy családi eseménybe.
El kell mondanom, hogy ez a kiállítás most 32 darab képet mutat be és készítési idejüket tekintve mintegy 20 évet ölelnek fel. Ennek fényében bizony már kopnak az emlékek, így négy olyan fotó van, amelyről már nem tudom megmondani hol készültek. Az egyik ilyen a kis erdei házikót ábrázoló is. Stílusából ítélve Erdély (talán Szlováta környéke) lehet a készítés helye, ideje pedig 2002-2004 körülre tehető.
A mellette lévő templomi oltárról készült fotó Ausztriában, Stájerországban készült advent idején.
Az öreg sírt ábrázoló fotó készítésének pontos helyét se tudom megmondani. Gyaníthatóan ez is Erdély.
A Mária szobor Miskolcon a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium udvarán látható.
Szemben pedig két miskolci kép. Az egyiken a Kossuth utcai református templom orgonája látható, természetes megvilágításban. Ez volt az első digitális fényképezőgépemmel készített, díjat is nyert képem. A másik pedig a Csorba-tavi vizitelep egykor jobb időket látott és bizonyára sokaknak emlékezetes pillanatokat jelentő versenydobogója.
A jobb oldali falon folytassuk a tárlat megtekintését. A fogasra kötött nemzeti színű szalag ismét Erdélybe, a szívemnek oly’ kedves Nyikómalomfalvára visz minket.
Itt most megint jó szívvel ajánlom filmemet, amit 2005-2006-ban készítettem az aprócska erdélyi faluban.
A következő kép egy úgynevezett “B idővel”, vagyis hosszú expozíciós idővel készült éjszakai fotó az avasi lakótelepen.
Szokatlan portré a következő kép, ami Veszprémben egy konferencián készült és az Advent Berlinben című filmben is szereplő Ivics Zoltán molekuláris biológia, genetika kutató látható rajta, amint épp interjút ad egy előadóteremben.
A természetbe merülő ember nagy élménye, hogy ő maga él. A találkozás pedig ilyenformán sosem formális, mindig személyes, hiszen bennünk megy végbe. Mi fedezzük fel, mi látjuk meg, minket érint meg. Az átváltozás, a változás maga bennünk megy végbe. A víz csobogását egyszer csak csendnek, a szelet simogatónak, a naplementét lüktetőnek érezzük. Érezzük, mert a természetet érzi az ember. Nem csak látja, nem csak hallja, hanem hidegben csontig hatolóan, kánikulában vért forralóan érzi. Érzi a hűvös őszi szél illatát, érzi a naplemente lágy fénysugarait.
A két buddhista szerzetes… Dürr János a kiállítás megnyitóján a Vándorok címet adta a képnek. Bár sivatagi környezetnek tűnik, a kép Európában készült. A Pilat-dűne, Európa legnagyobb homokdűnéje, amely a francia Arhachon-öbölben fekszik. A homokdűne csaknem három kilométer hosszú, szélessége 500 méter, nagyjából 100 méter magas és mintegy 60 millió köbméter homokot tartalmaz. Lassan mozog a szárazföld belseje felé, mivel a tenger partra mossa a homokot, ezt a szél pedig egyre jobban tolja. Igazi turista látványosság, amit mint a kép is mutatja messziről jött vándorok is szívesen megmásznak.
A két vitorlás árbóca között, az Atlanti-óceán fölött lemenő nap a következő kép.
Mellette pedig egy döbbenetesen üres metró aluljáró. Ahol az oszlopcsarnok végtelenbe tartó sorozata ragadja magával a szemlélőt.
A másik terembe belépve ismét az óramutató járásával megegyezően A “Földút” című képpel folytassuk a tárlat megtekintését.
Mellette egy történelmi repülés, az első Budapest-Budapest légijárat során készült fotóm látható. És ha a belvárosi református templom orgonájáról készült képet vesszük a tárlat legrégebbi fotójának, akkor ez a repülőgépes viszont a legújabb képe a kiállításnak, hiszen 2020. október 25-én készült. Így elmondhatom, hogy negyedik fotókiállításom mintegy két évtizedet felölelően mutatja be képeimet.
A Deák Ferenc ucca 9 – fogalmam sincs hol készült, de egy biztos, a Deák Ferenc utcában valahol….
Mellette egy tatabányai szoció/ipari fotó.
Amit a tárlat talán egyetlen munkám során készült fotója követ, 2010-ben készült a Devecsert sújtó vörösiszap katasztrófa alkalmával…
A mellette lévő kép kicsit sötét és picit életlen is, Hajnali őrjárat a címe és Koszovóban, a pristinai lakótelepen készült, ahol a KFOR alakulatok őrizték a békét. A kép egy hasonló BTR–80-as típusú páncélozott csapatszállító járműből készült. A gyenge fényviszonyok között nem volt idő precíz beállításokra.
A tárlat egyetlen fekete-fehér fotója már hazai tájakon, Muhiban az emlékműnél készült, évekkel annak felújítása előtt.
A kiállítás utolsó, kicsit talán frivol képe egyike a glamour és divat fotóimnak.
Köszönöm, hogy velem tartottál a virtuális tárlatvezetésen. Remélem, hogy volt néhány kép, amely előtt hosszabban is elidőztél, esetleg pár olyan is, amely számodra is ismerős helyeken készült, illetve ismert vagy megélt élethelyzeteket mutatott be.
Kis szórólap is készült a kiállításhoz, amit nyugodtan vigyél haza.
És ha az is érdekel, mit gondolt más a tárlatról, a megnyitóról készült kis videót itt tekintheted meg:
Köszönöm!