“Valamikor réges-régen….”, tizegynéhány éves koromban, amikor először láttam a trilógiát, szinte megbabonázott. Máig féltve őrzött kincseim közé tartoznak az akkori SW-os kártyanaptárak, levonók, kiadványok. Felnőtten, sokadszorra látva már másfajta élményt nyújt a SW. Mert ha a legvadabb scifit nézem, akkor sem látok mást, mint a majomember félelmeit és vágyait. A SW a jó és a rossz, a fekete és a fehér örök csatája. A népmesei hősök, a mitológiai és bibliai alakok különös egyvelegéből kerekedik ki  a szabadságukért harcoló leigázottak és a zsarnokoskodó uralkodók űr-westernje. Mert évezredek múlhatnak el röpke másodpercként, de a világ s a benne élők mit sem változnak. Asimov, a műfaj klasszikusa a Nemezisben így fogalmazta meg a kérdést: “vajon ki lesz képes józan észre téríteni egy egész Galaxist, amikor ez soha senkinek nem sikerült egyetlen világgal?” A választ a híres csillagász Carl Sagan Kapcsolat című scifijében olvastam: “Az olyan parányi teremtményeknek, mint mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé.” És ha a SW-ra gondolok, mindig azt remélem, hogy a Csillagok Háborúja és a lézerfegyverek mindig ott maradnak majd ahonnan jöttek és ahová valók: a filmvásznakon.

Németh Csaba